- Muszáj volt elmennem, de este jövök – olvastam össze a teljes üzenetet. Kihúztam az egyik széket, leültem rá. Csak néztem ki a fejemből, az ujjaimmal pedig a virág szirmait simogattam. Végül elhatározásra jutottam, és bevetettem magam a fürdőszobába. Elbíbelődtem néhány órát, amíg rendbe laktam a lakást, meg haraptam is valamit.

Olyan 5 óra lehetett, mikor úgy döntöttem, ideje kicsit kimozdulni. Nyakamba vettem a várost. Egy ideig sétálgattam, utána buszra szálltam. Egy ablak melletti helyre ültem, és csak bámultam ki. Néztem az embereket, a fényeket, közben pedig szólt a zene a fülembe. Időnként leült mellém valaki, volt, hogy mentő miatt húzódtunk le. Láttam anyákat, akik gyerekükkel vesződtek, idős hölgyeket, akik lassan tipegtek, szerelmeseket, akik kéz a kézben vagy épp összebújva andalogtak. Végül leszálltam, és gyalog folytattam tovább az utamat. Két kezemet zsebembe süllyesztve sétáltam, a szél pedig újra és újra arcomba fújta tincseimet. Az egyik hídnál kötöttem ki, ami keresztülívelt a várost kettészelő folyón. Átszaladtam az autók előtt, és már a hídon is voltam. Besétáltam a közepéig, aztán megálltam. Kikönyököltem a korlátra, és belefeledkeztem a hullámzó habokba. Időközben teljesen besötétedett, a város és az autók fényei világítottak. A rakparton sétálgató embereket néztem, mikor valaki hátulról hozzám simult. Egy pillanatra sem ijedtem meg, mert éreztem az illatát. Daniel közelebb hajolt, és adott egy csókot a nyakamra. Elmosolyodtam, kivettem a fülhallgatókat.

- Inkább meg sem kérdezem, hogy találtál rám.

- Mondtam, hogy mindig vigyázok rád, kislány.

- Egyszer úgyis el kell mondanod, hogy mi ez az egész. Nem úszhatod meg.

- Igen, tudom – mondta beletörődve, majd óvón körém fonta karjait, fejét pedig a vállamra támasztotta. Hosszú perceket töltöttünk ott egyetlen szó nélkül.

- Belegondoltál már, hogy jóformán semmit nem tudok rólad? – kérdeztem tőle komolyan. – Míg valamiért úgy érzem, hogy te már elég sok mindent kinyomoztál a múltamról – mondtam ezt már kedvesen, de némi szemrehányással fűszerezve. Fejemet felé fordítottam, és megjátszott sértődöttséggel méregettem. Mire rám nézett, és arcomat látva nevetésben tört ki. Erre persze jött a jól láthatóan színlelt felháborodásom. Kibújtam a karjai közül, ő pedig még mindig nevetett.

- Jól van! – mondtam. – Azt hiszed, csak így kinevethetsz engem.

- Igen, azt – szólt a válasz, mikor utánam lépett, és magához húzott. Mosollyal az arcán hajolt még közelebb, majd megcsókolt. Utána kézen fogott, és elindultunk lefelé a hídról. – Lenne kedved nálam tölteni az éjszakát?

- Hűűűhaa… Nem lesz ez vajon túl sok információ egyszerre? Tudod te, mennyi mindent megtudok egy látogatásból nálad? – tettem fel kérdéseimet, komolyságot erőltetve az arcomra, ami nem igazán sikerült hitelesre.

- Jól van, jól van, értem – mondta megadóan, miközben kedvesen mosolygott rám. – De ha tényleg többet akarsz belőlem, akkor töltsd nálam az éjszakát.

- Azt hiszem, nincs ellenvetésem – zártam le ezzel a beszélgetést. Eztán csak szótlanul mentünk tovább, átkarolta a vállam, én pedig a derekát.

Némi kocsikázás után meg is érkeztünk a lakására. Nem lepett meg, hogy belépve az ajtón egy elég módos környezetben találtam magam. A látvány pont egy legénylakásé volt, amit kifejezetten otthonossá tettek az itt-ott széthagyott ruhadarabok. Levetettem a kabátom és a csízmám, miközben ő a konyhába sietett. Aztán tüzetesebb nézelődésbe kezdtem a könyvekkel teli polcok környékén. Megfordulva Danielt láttam az ajtófélfának támaszkodva.

- Mivel szolgálhatok, hölgyem? – szólt a kérdés. – Hideget, meleget, netán alkoholosat kíván kegyed?

- Kombinálni is lehetne ezeket?

- Természetesen! Milyen formában gondoltad?

- Mondjuk, lehetne egy jó kis forró csoki némi alkohollal fűszerezve, ha ez nem probléma.

- Persze, hogy nem – mondta, miközben odalépett hozzám, és gyengéden megcsókolt, mire én átkaroltam a derekát. – Örülök, hogy itt vagy – szólalt meg újra. Erre hozzábújtam, ő is átkarolt, és a hajamat simogatta.

Pár órával később a kanapén lustálkodtunk. Ment a tv, az üres bögrék az asztalon álltak, mi pedig beszélgettünk. Hátamat a mellkasának támasztva feküdtem, ujjaimmal a kezeit babráltam. Eközben valahogy a lakására terelődött a téma, mikor rádöbbentem, hogy a többi részét még nem is láttam. Hát felugrottam, ő pedig tágra nyílt szemekkel, meglepetten nézett rám. Elmondtam neki, mit szeretnék, mire körbevezetett, és természetesen a hálószobájában ragadtunk.

Másnap reggel ismét egyedül ébredtem az ágyban. A fotel karján megtaláltam egy pólóját, gyorsan magamra húztam, aztán elindultam kifelé. A konyhában akadtam rá, szólt a rádió, a pultnak támaszkodva állt. Nem néztem semerre, csak odasétáltam hozzá, és hátulról átkaroltam. Boxer és egy póló volt rajta, ami alá nyomban becsúsztattam a kezemet, úgy simogattam. Lerakta a kést a kezéből, megfordult, és kedves mosolyával az arcán kívánt jó reggelt. Adott egy csókot ajkaimra, majd a nyakamra is.

- Vendégeink vannak – súgta a fülembe, kezét pedig arcomról a derekamra csúsztatta.

- Szűz anyám – mondtam, miközben fal fehérré váltam, és felmértem a helyzetet. Rájöttem, hogy csak a konyhaasztalnál ülhetnek, rajtam meg egy póló van csak az alsóneműn kívül, és ez a párosítás nem takart túl sokat. Lassan oldalra fordultam, ahol két nő ült az asztalnál. Kibújtam karjai közül, sűrűn kértem az elnézéseket, és megindultam feléjük. Daniel nevetve jött utánam, a kezemért nyúlt. Zaklatottan néztem rá, az ő tekintete viszont nyugodt volt. Kisimított egy tincset az arcomból, majd bemutatott az anyukájának és a nővérének. Elég kellemetlenül éreztem magam, hisz nem éppen az alkalomnak megfelelően festettem, és édesanyjának rosszalló pillantásai sem segítettek rajtam. Az udvariassági pár perc után visszavonulót fújtam, bevetettem magam a fürdőbe, aztán felöltöztem. Így mutatkoztam előttük ismét, de csak egy búcsúzás erejéig. A nővére mosolygós és kedves volt, az anyukája viszont hideg és távolságtartó. Daniel megpróbált maradásra bírni, de én hajthatatlan voltam az ügyben.

- Este bepótoljuk, rendben? – kérdezte, homlokát homlokomnak támasztva, mikor az ajtóban álltunk.

- Várlak – válaszoltam, majd egy kis ízelítő gyanánt forrón megcsókoltam.

A hétfői tanítás után sétáltunk ki a lányokkal az egyetem  épületéből, mikor óriási elánnal robogott el mellettünk Dina. Kilépve már láttam is, hogy hova siet annyira. Oda, ahova a szívem engem is húzott. Daniel ott parkolt az utcában. Fekete autójának támaszkodva, karba tett kézzel állt, és maga elé bámult. Nem tudtam levenni róla a szemem, intettem a lányoknak, hogy lassítsunk. Követték tekintetemet, majd lefékeztek, mert tudták ők is, hogy most mi következik. Időközben Dina odaért hozzá, megölelte, de Daniel meg sem mozdult, csak tekintetét emelte fel, és engem nézett. Persze a szőkeség nem tudta mire vélni viselkedését. Elhúzódott tőle, mondott neki valamit, mire Daniel ráfordította tekintetét. Távol voltunk ahhoz, hogy érthessük, mik hangzanak el. Egyszer csak Dina sarkon fordult, és kissé hisztérikus arckifejezéssel rohant vissza az épületbe. Mikor mellénk ért, megállt, rám szegezte tekintetét.

- Ezt még nagyon megbánod. Tudom, hogy ez az egész a te műved, te ribanc – mondta, és az őszintét megvallva elég ijesztően festett. De utána rögtön el is viharzott.

- Megőrült – szólt Jordan.

- Igazából meg tudom érteni. Én sem szeretném elveszíteni őt – mondtam, és ekkor már megint Danielt néztem. A vezetőoldalra sétált, kinyitotta az ajtót, és megint találkozott tekintetünk. Pár pillanatig csak néztük egymást, majd beszállt az autóba, és elhajtott. Legszívesebben persze rögtön a karjaiba vetettem volna magam, de tudtam, hogy nem lehet. Majd keresni fog. Végül elbúcsúztam a lányoktól, és egyedül sétáltam haza, remélve, hogy az estét majd vele tölthetem, de nem jelentkezett. És igazából fogalmam sem volt, hogy mikor fog.

Másnap körbetelefonáltam a lányokat, mert olvastam a reggeli újságban, hogy nagyszabású szalszarendezvény lesz az egyik közeli téren a hirtelen jött melegnek köszönhetően. Egész estés szabadtéri tánc kifulladásig. Előkerültek hát a kis szoknyák, a magas sarkú szandálok, és persze a partihangulat. Már két utcával arrébbról is hallottuk a zenét, és egészen lázba jöttünk. Rengeteg ember gyűlt össze a téren, és olyan volt, mintha mindenki ismerne mindenkit. Könnyen sikerült felvennünk a ritmust, pillanatok alatt a táncoló tömeg közepén találtuk magunkat. Pár órával később már fogalmam sem volt arról, vajon a lányok hol lehetnek. Elkeveredtünk egymás közeléből, de biztos voltam benne, hogy ők is nagyon jól érzik magukat. Az összes ember egy szívként lüktetett, mindenkit megbabonázott a ritmus. Párváltásra került a sor. Az előző partnerem megforgatott, és immáron az új karjaiban találtam magam. Kezem a mellkasának támasztottam, majd felnéztem az arcára, és Daniel nézett vissza rám. Rám kacsintott, majd közelebb húzott magához.

- Nem volt egyszerű megtalálni ebben a tömegben – mondta, de közben egy pillanatra sem állt meg.

- De honnan tudtad egyáltalán… – Nem jutottam tovább a mondatomba, mert mutatóujját a szám elé tette.

- Ne beszélj, csak táncolj! – én pedig szívesen teljesítettem kívánságát.

Eztán vettem jobban szemügyre. Farmert és egy fekete inget viselt, melynek felső gombjai kigombolva álltak. Ahogy így elgondolkoztam, hirtelen esőcseppeket éreztem magamon, és pillanatokon belül óriási zápor zúdult a tömegre. De senki sem távozott, sőt még inkább felforrósodott a hangulat. Egyre jobban izzott köztünk a levegő. Csak forgatott, majd magához vont, kezeit is táncoltatta rajtam. Én pedig mindig mikor alkalmam nyílt, újabb gombokat szabadítottam fel ingjén. Őrjítő volt, ahogy az esőcseppek legördültek a mellkasán. Egymáshoz simultunk, lejjebb ereszkedett, egyik kezével a nedves combom külső részén kalandozott, majd folyamatosan haladt felfelé, ezzel némileg felgyűrve a szoknyámat. Eközben másik kezét a folyamatosan forgó csípőmön nyugtatta. Végigsimítva mellkasán, felemeltem a karjaimat, és elkezdtem körbe forogni. Felsőrészem teljesen átázott, és rátapadt a testemre, szoknyám pedig sokat sejtetően lebbent fel és fel. Hirtelen megállított, magához vont, hátradöntött, majd ujjaival megérintette ajkaimat, áthaladt a nyakamon, át a mellkasomon, majd visszaemelt. Kezei közé fogta arcomat, és szenvedélyesen csókolni kezdett. Majd egymásra néztünk, nem volt kérdés, akarta, és akartam. Kézen fogott, és elindultunk kifelé a tömegből. Beletelt pár percbe, amíg kitaláltunk a forgatagból. Körbenéztem, és megpillantottam a közelben egy a lámpafényektől mentes területet. Felé fordultam, de még mielőtt megszólalhattam volna, ismét csókolni kezdett, majd ölbe vett. Ajkaink egy pillanatra sem szakadtak el egymástól. Lábaimmal körülfontam a csípőjét, és éreztem, hogy már benne is erősen ég a vágy. Erre még erősebben hasított belém, hogy mennyire kívánom. Beletúrtam a hajába, majd éreztem, hogy a hátam falnak vetődik. Szépen finoman engedett le, olyan volt, mintha csak kettőnké volna a világ. Kezemet az arcához emeltem, ő pedig csókolgatni kezdte az ujjaimat, majd tenyeremet, a csuklómat. Aztán egymásra néztünk, közel hajolt, orrával cirógatta az arcomat. Ajkai szinte érintették bőrömet, éreztem forró leheletét magamon. Megsimítottam a nyakát, majd széjjelebb tártam ingjét. Esőáztatta testén kalandoztam tovább. Aztán kioldottam a gombot nadrágján, erre húsomba mart. Lehúztam a cipzárt, ő pedig mohón csókolgatni kezdte nyakamat. Majd felhúzta felsőmet, és ajkai nem hagytak érintetlen területet. Közben lehámozta rólam az egyetlen ruhadarabot, ami még elválasztott minket. Eztán felemelkedett, rám nézett, és láttam a szemében a tüzet. Magamhoz húztam, ő pedig nagyon gyengéden, apró mozdulatokkal kezdett csókolni. Egyik kezét finoman lecsúsztatta, majd felemelte lábamat, én pedig köré fontam. És éreztem végre húsát a húsomban…

Megérkezett a tanár. Szétnéztem a teremben, és Daniel sehol. Így ment ez a következő napokban is. A lányok próbáltak infókat szerezni, de Dina is csak annyit mondott, hogy valami dolga van, és ezen a héten nem jön be. Eszembe jutott a titokzatos telefon, amit akkor kapott, mikor együtt voltunk. Arra a következtetésre jutottam, hogy a barátnőjének sem nagyon mondhatta el, mi is ez az egész valójában.

Csütörtök este hazafelé tartottam, mikor elhaladtam az ír kocsma előtt, ahova először ültünk be a srácokkal. Hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttem, hogy jólesne egy pohár hideg sör, úgyhogy besétáltam, leültem a pulthoz, rendeltem, majd gondolataimba merültem. Pár perc múlva egy pasi ült le mellém, és megszólított. Rögtön tudtam, mit akar tőlem, de nem akartam nagyon bunkónak tűnni, úgyhogy felszínes beszélgetésbe kezdtem vele. Telt az idő, és egyre kínosabban éreztem magam. Folyamatosan közelebb húzódott hozzám. Majd egyszer csak, mintha Danielt láttam volna fél szemmel. És valóban ő volt az, két bizarr figura társaságában jöttek ki a belső helységből. Ekkor az idegen férfi még közelebb hajolt. Próbáltam hátrébb húzódni, de reménytelennek látszott a helyzet. Majd kezét a combomra tette, én szemrehányó pillantást vetettem rá, mondtam neki, hogy ezt nem kellene, és elvettem a kezét a lábamról. Nem telt bele sok idő, mikor megint próbálkozott, de ekkor Daniel hirtelen megkocogtatta a vállát.

- Figyelj, haver! Jobban tennéd, ha békén hagynád a barátnőmet – mondta határozottan, majd hozzám lépett. Én csak néztem rá. – Sajnálom, hogy késtem. Remélem, azért nem vársz olyan régóta – egy pajkos félmosoly jelent meg az arcán. Még közelebb húzódott, és felcsillant a szeme. Úgy döntöttem, bele megyek a játékba, hisz semmi veszteni valóm sincs.

- Szerencséd, hogy éppen időben érkeztél – válaszoltam mosolyogva, és csókot nyomtam ajkaira. Mikor visszavonulni készültem, egyik kezét a nyakamra csúsztatta, majd visszahúzott, hogy ennél kicsit azért többet kaphasson belőlem. Persze mindez nem tartott sokáig, mert volt még egy feladata. Szemei nyugalmat árasztottak, mikor tekintetét az enyémbe fúrta. Aztán elfordította fejét, én ezt kihasználva az orrommal végigsimítottam a nyakán, és magamba szívtam az illatát. Ő mindeközben sokatmondó pillantásával távozásra szólította fel az idegen férfit, aki gyorsan vette is a lapot, és lelépett.

- Köszönöm – súgtam a fülébe, mire újra rám nézett. Mosolyra húzódott a szája, egyik kezével finoman végigsimított az arcomon, míg a másikkal végig a combomon tette ugyanezt, végül a derekamnál állította meg a mozdulatot. Szerettem volna, hogy tovább simogasson, és azt hiszem, a szemem is erről árulkodhatott. Sosem éreztem még ennyire közel magamhoz. Tudtam, hogy az övé vagyok, immáron biztosan, menthetetlenül. Homlokomat az övéhez támasztottam.

- Mire gondolsz? – kérdezte nyugodtan.

- Szerintem tudod – válaszoltam halkan, behunytam a szemem, és sóhajtottam egyet. Ekkor szorosan magához ölelt. Arcomat a nyakába fúrtam, és én is átöleltem.

- Vigyázok rád, kislány. Mindig – mondta, mire még erősebben kapaszkodtam belé. Mikor érezte, hogy gyengül a szorításom, felemelte a fejemet.

- Menjünk – mondta. Némán bólintottam. Ő a pulthoz lépett, és rendezte a számlát, míg én a kabátomat vettem fel. Aztán elindultunk kifelé, én elől, ő utánam. Kiérve tettem pár lépést, majd megfordultam, és kérdőn néztem rá, hogy hogyan tovább.

- Itt parkolok nem messze – és zsebéből előhúzta a kocsi kulcsát. Megindultunk az autó felé, összefontam karjaimat magam előtt ösztönös reakcióként a hűvös levegőre, és szótlanul sétáltunk egymás mellett. Aztán beszálltunk a kocsiba, és némán ültük végig az utat. Nem tudtam, mire számítsak. Azt viszont igen, hogy vele akartam lenni. Ha csendbe burkolózva, akkor is. Nem is feltétlen lett volna szükség szavakra. Sosem éreztem még magamat ennyire biztonságban. És sosem akartam még ennyire senkit. Minden egyes porcikám vágyta érintéseit, de csak bámultam ki az ablakon, néztem az esti fényeket. Majd megérkeztünk. Kinyitotta nekem az ajtót, én kiszálltam, ő bezárta, aztán magához húzott.

- Fázom – mondtam, mire kézen fogott, és a bejárati ajtóhoz sétáltunk. Előkerestem a kulcsomat, majd bementünk a fűtött lépcsőházba. Először csak álltunk ott, és néztünk egymásra. Az utcalámpák fényétől elég világos volt itt is. Aztán lemondóan sóhajtottam, és elfordítottam a fejem.

- Ne, kérlek, csak ezt ne – mondta szomorú arcomat látva. Hozzám lépett, és kezével finoman visszafordította fejemet. – Szeretném, ha úgy csillogna a szemed, mint máskor. Inkább légy rám őrülten dühös, villogjon rám a tekinteted, amiből amúgy minden kiolvasható – és láttam, ahogy játékosan gonosz mosolyra húzódik a szája. Erre kicsit felháborodtam. – Ez az – mondta megkönnyebbülve, aztán karjai körém fonódtak, és csókot lehelt a nyakamra. Beleborzongtam, mire hallottam, hogy elmosolyodik, de folytatta tovább. Közben pedig finoman elkezdett hátrafelé tolni, amíg a falhoz nem értünk. Lehúzta a kabátom cipzárját, majd kezeit becsúsztatta alá. Halálosan kívántam, az övé akartam lenni ott és akkor, akkor és ott. Aztán szenvedélyesen csókolni kezdett, és feljebb húzta a felsőmet, hogy meztelen bőrömet érinthesse. Majd hirtelen telefoncsörgés törte meg a csendet. Éreztem, ahogy rezeg a zsebében. Kicsit elhúzódtam tőle.

- Miért most? – tette fel a kérdést, és felfelé emelte tekintetét. – Igen? – szólt bele egy kicsit indulatosan. – Nem, most nem érek rá. Majd talán holnap. Jó, akkor holnap tanítás után. Neked is jó éjt. Szia. – kinyomta, majd rám nézett.

- Ő volt, ugye? – kérdeztem tőle csalódottan, hisz eléggé bántott a dolog.

- Ott hagyom. Holnap megmondom neki, hogy vége – mondta komolyan és határozottan. Aztán az órájára nézett, még komorabbá vált az arca. – De most mennem kell, sajnálom.

- Rendben – szólt a válasz. Közelebb lépett, és egyik kezével megfogta a kezem, a másikat pedig a nyakamhoz emelte.

- Aludj jól, és álmodj velem, kislány – és szemei már melegséget árasztottak.

- Neked is hasonló szépeket az éjszakára – mondtam. Igazából nem akartam elengedni, szerettem volna magam mellett tudni, érinteni, ölelni, csókolni. A szemeim ismét árulkodtak gondolataimról.

- Hidd el, itt maradnék veled, ha lehetne – és az érintései is erről árulkodtak szavai mellett. Kezei a hátamon és a hátsó domborulataimon kalandoztak. Hozzábújtam, lábujjhegyre álltam, karjaimat a nyaka köré fontam, úgy öleltem magamhoz. Aztán persze sokatmondó csókkal búcsúztunk egymástól…

Végül elhatározásra jutottam. Megkerestem a telefonomat, válaszoltam a lányok érdeklődő üzeneteire, majd elindultam a boltba, hogy szerezzek valami ehetőt. Úgy egy óra múlva fordultam be ismét az utcába, ahol a laktam, és egy pillanatra megrökönyödtem. Daniel állt a ház előtt. Kicsit lassítottam lépteimen, fogalmam sem volt arról, mi fog történni. Felébredtek bennem a jól ismert indulatok, Dinára gondoltam, és arra, hogy ő kellett neki. Hát akkor engem felejtsen is el… Odaértem az ajtóhoz, és keresztül néztem rajta. Előkerestem a kulcsomat, Daniel meg rendületlenül beszélt hozzám. Rá sem hederítettem, őt meg ez látszólag elég mélyen érintette. Az egyik kezemben a szatyorral, másikban pedig a kulcsommal indultam el felfelé a lépcsőkön.

- Legalább nézz rám, kérlek – mondta indulatosan. De én csak mentem tovább. Erre a kezem után nyúlt, én megfordultam, és elég sokatmondó pillantást vetettem rá, mire elengedett. Végül elértem az ajtóhoz, ő még mindig a nyomomban volt. A kulcs már fordult a zárban, nyílt az ajtó, én beléptem, letettem a csomagot, majd bezártam volna.

- Te is tudod, hogy beszélnünk kell – szegezte nekem mondanivalóját, miközben kezével támasztotta az ajtót.

- Daniel, engedd, hogy bezárjam – mondtam, és összes haragomat belesűrítettem egyetlen pillantásba. Tudomásul vette, és leengedte kezét.

Persze a nap további részében is csak ő járt a fejemben, és nem is hagyta, hogy ez másképp lehessen. Valahonnan megszerezte a számomat, és hívásaival bombázott. Én csak ültem a kanapén, és bámultam az asztalon rezgő telefont. Már 14 nem fogadott hívásom volt, mikor egy sms-em is érkezett. „Vedd fel, kérlek! Ez így nem megoldás.”

Órákkal később, még mindig a TV előtt ültem, bár fogalmam sem volt, miről szólt a film, ami épp ment. Végül ott merültem álomba a kanapén, mikor a hívások is ritkulni kezdtek. Hajnali fél 2-kor riadtam fel arra, hogy a telefonom a padlóra esett. Felvettem, és láttam a többi tíz nem fogadott hívást, és egy újabb üzenetet. „Vasárnap este 7-kor fellépünk a pubba, legalább ott hadd lássalak.”

Egy rutinos mozdulattal dobtam a telót a fotelba, aztán kinyomtam a TV-t, fordultam egyet, magamra húztam a takarót, és aludtam is tovább. Természetesen vele álmodtam, de a képeknek semmi köze nem volt a valósághoz.

Miután felébredtem, úgy döntöttem, kimozdulok a négy fal közül. Rendbe szedtem magam, felfogtam a hajam, egy nagy sálat tekertem a nyakam köré, majd sétálni indultam. A házból kiérve elővettem az mp3-amat, és zenével próbáltam elnyomni kínzó gondolataimat.

Negyed 8 felé a pubhoz értem, kikapcsoltam a lejátszómat, és bementem. Elég nagy volt a tömeg, én meg senkivel nem akartam beszélni, szóval az ajtó mellett meg is álltam, hisz onnan is jól látszott a színpad. A színpad, ahol Daniel most egy magas bárszéken ült, egy akusztikus gitárral a kezében, egy mikrofonnal előtte, és a zenekarral körülötte. Egyszerűen jól állt neki ez is, a hangja pedig mélyen belém hatolt. Utolsó számként a Collide dallama csendült fel. Emlékezett rá… tudtam, hogy ez a szám nekem szól. Ahogy a végső akkord is lecsengett, a közönség üdvrivalgásban tört ki, én pedig ekkor láttam alkalmasnak az időt a távozásra.

Mikor hazaértem, elkészültem az alváshoz, majd kezembe vettem a telefonomat, és írtam neki. „Ott voltam.” Ennyi, rövid és tömör, de válasz nem érkezett rá…

A hét vége felé elhatároztam, hogy jobb lesz beletörődni a helyzetbe. Felálltam a helyemről, és bekapcsolódtam egy beszélgetésbe. Épp meg akartam kérdezni a srácokat, hogy nem megyünk e el valahova, ha már úgyis péntek van, mikor az egyik fiú odafordult hozzám.
- Neked nem lenne kedved eljönni a ma esti partira? Kibéreltem az egyik legjobb helyet. Úgy néz ki, elég sokan leszünk, és így 1000Ft csak az alap beugró mindenkinek, plusz a fogyasztás persze.

- Dehogynem! Köszi a meghívást, mindenképp ott leszek – vagyis kapva kaptam az alkalmon, hogy végre kitombolhassam magam. Valószínűsítettem, hogy ő is ott lesz, de úgy voltam vele, hogy egye fene… Sokan leszünk, és tuti nem ő az egyetlen helyes pasi a környéken.

Négy körül vége is lett az összes óránknak. Három lánnyal elég közvetlen viszonyt sikerült kialakítanom a napok multával, többször kávéztunk együtt, és nagyon úgy tűnt, hogy bensőséges barátságot kötöttünk. Úgyhogy most együtt indultunk kifelé a teremből, és a héten először vissza sem néztem, hogy láthassam Danielt. Felmerült persze a szokásos kérdés, hogy ki mit vesz fel, és úgy döntöttem, egyszer élünk, hát ugorjunk el gyorsan venni valami jó cuccot. A lányok természetesen nem tiltakoztak, és végül mind a négyen felszerelkeztünk az esti bulira. Végül elbúcsúztunk egymástól, és ki-ki ment a maga útjára, előtte persze lefixáltuk, hogy 9-kor találkozunk nem messze a szórakozóhelytől.

Teljesen bezsongtam, egészen a buliig csak jobbnál jobb partiszámokat hallgattam, és persze ráztam is rá magam, hogy kellőképp előmelegítsem a rázóizmaimat. Szóval hazaérve fürdés, hajmosás, frizukészítés, sminkelés, és természetesen az újonnan beszerzett buliszerkó felöltése. Magam is meglepődtem, hogy időre elkészültem. Elindultam otthonról, találkoztunk a lányokkal, és már indultunk is a helyszínre. Valahogy lüktetett bennem a vér, annyira vágytam rá, hogy jól kitáncolhassak magamból mindent, és hogy lássa, mit vesztett, mikor Dinát választotta…

Szerencsésen elértünk a bárpultig a lányokkal, eszméletlen jó zenék mentek. Már ott ülve folyamatosan mozgolódtunk, és talán ennek is volt köszönhető, hogy le is döntöttünk két koktélt gyorsegymásutánban. Végül nem bírtam tovább, és felpattantam a helyemről.

- Itt az ideje, hogy menjünk táncolni, lányok! – kiabáltam, szinte magamból kikelve. Egy szemernyi ellentmondás sem volt részükről, úgyhogy gyorsan a táncparketten találtuk magunkat. Mi voltunk a parkett királynői, egyszerűen kétség sem férhetett hozzá. Pasik jöttek, pasik mentek, akikkel sorban ráztunk egyet. Az egész testemet átjárta a lüktetés, teljesen felpörögtem. Egyszer csak valaki hátulról simult hozzám. Néhány pillanat múlva egy sötéthajú idegen tűnt fel előttem, és táncolni kezdtünk. Nem lehet máshogy fogalmazni, egyszerűen éreztük egymást. Pár pillanattal később láttam, ahogy Daniel és Dina a táncparkett felé veszik az irányt. Nem is kellett több, ha eddig nem, most aztán olyan szenvedélyes és szexi fokozatba kapcsoltam, hogy még a srác is meglepődött egy pillanatra. Ekkor felhangzott egy jól ismert szám, de a partnerem is egyből kapcsolt, és miért tiltakozott volna az ellen, hogy még inkább felfalhasson testével, de legjobban kezeivel persze.

Villództak a fények, a füst kezdett ritkulni, és mások is látták, ahogy extázisba kerültünk. A srác magához szorított, keze a fenekemről egyre feljebb vándorolt, és felgyűrte a felsőmet. Bizseregtem, mikor a csupasz testemhez ért. Még közelebb hajoltam hozzá, és jóformán egymást érték ajkaink, miközben én a hajába túrtam. Érintéseinkkel faltuk egymást, siklottak a mozdulatok, és kár lett volna gondolkozással elrontani mindezt, csak az ösztönök dolgoztak. Lassacskán átkeverte a DJ a számot, és a tudatunk is ekkor kezdett derengeni ismét. Azt vettük észre, hogy egy üres téren vagyunk, és a többiek csak állnak körülöttünk. Mikor ezt valóban felfogtuk, megálltunk, ők pedig üdvrivalgásban törtek ki, és kikiáltottak minket a parkett abszolút királyának és királynőjének. Mi kicsit meglepődve fogadtuk mindezt, de persze élveztük a helyzetet, majd kihasználtuk az egy ingyen ital lehetőségét a bárpultnál.

Kellő mennyiségű üldögélés után úgy döntöttem, kimegyek szívni egy kis friss levegőt. Az ajtón kilépve megcsapott a kellemesen hűvös levegő, pont olyan, amilyenre szükségem volt. Mélyen magamba szívtam, majd a korlátsorhoz sétáltam, és nekitámaszkodva bámultam fel az égre.

- Nem akármilyen táncot kanyarítottatok az imént – hallottam a jól ismert hangot, ami valamelyest érdesebb volt, mint azelőtt. Meglepetten fordultam meg, hisz nem láttam, hogy Daniel is kint van. Nem nézett rám, épp a csikkjét nyomta el.

- És ha tudnád, hogy hogy élveztük… – mondtam, és kacér mosoly jelent meg arcomon. Ahogy megszólaltam, tekintetét rám szegezte, de most először nem tudtam kiolvasni belőle semmit. Elindult felém, én pedig megborzongtam. Közelebb és közelebb jött, és nem állt meg, amíg testünk nem simult össze. Mindeközben csak néztük egymást, álltam a tekintetét, belemerültem szemeibe. Közel hajolt, nagyon közel, éreztem forró leheletét az arcomon. Orrával megsimította az orromat.

- Tudom – mondta hihetetlenül gyengéden, de valahogy mégis erő sugárzott szavaiból.

- Ugyan mit? – kérdeztem tőle némileg meglepődve, de tekintetét még mindig nem voltam képes elengedni.

- Hogy nekem táncoltál…

- Te… – …ssék akart a vége lenni, amit igencsak ingerülten szándékoztam kimondani, de nem hagyta. Csak azt várta, hogy szétnyissam ajkaimat. Csókolni kezdett, én meg visszacsókoltam. Nem tudtam ellenállni neki, hiába mondogattam magamnak, hogy nagyon nem helyes, amit teszek. Úgy csókolt, hogy egyszerre éreztem, ahogy szétárad bennem az energia, és ahogy kiveszik belőlem minden erő. Karjai körém fonódtak, én meg álltam ott megsemmisülve. Hirtelen hangosabban szólalt fel a zene, ami csak annak az oka lehetett, hogy valaki kinyitotta az ajtót. Gyorsan kapcsoltam, Eltoltam, de jóformán ellöktem magamtól. Annyira felhevültem, hogy első felindulásból pofon vágtam.

- Nem képzelsz te magadról egy kicsit sokat? – vágtam oda a kérdést, fröcsögő indulattal, miközben tudtam, hogy megőrjít az a tudat, mennyire kívánom. Majd megint nyílt az ajtó. Ezúttal a kis barátnője jelent meg.

- Óó, remek! Hát akkor én megyek is – mondtam, és Dina alig tudott elugrani az utamból, olyan hevesen indultam befelé. Még hallottam, mikor kissé dühösen megkérdezte Danieltől, hogy mi történt. Aztán sikerült átverekednem magam a tömegen, megkerestem a cuccomat, mindenfajta magyarázkodás nélkül elköszöntem a lányoktól. Tulajdonképpen feltéptem az ajtót, nem néztem semerre, csak előre, mert tudtam, hogy még mindig ott állnak. És csak mentem bele az éjszakába…

- Mi a gond, kislány? – kérdezte tőlem Daniel, miközben az állam alá nyúlt, és felemelte a fejemet.

- Semmi. – válaszoltam durcásan, és szúrós tekintetemet az övébe fúrtam.

- Morcosan is édes vagy, de mosolyogj inkább – mondta, és melegséget árasztó szemeivel kedvesen tovább fürkészte arcomat. – Gyere velem!

- Tessék? – néztem rá tágra nyílt szemekkel, értetlenül.

- Gyere!

- De mégis hova? – kérdeztem, mert még mindig nem értettem, mit is akar pontosan. Ő viszont tudomást sem vett rólam, csak kiugrott a padból, és a kezem után nyúlt. Kénytelen voltam felállni. Most kereshetnék valami indokot, hogy miért, de inkább bevallom, hogy azért, mert képtelen voltam ellenállni neki. Ő ment elöl, és kezemet fogva húzott maga után. Az ajtón kiérve jobbnak láttam, ha visszaszerzem a kezem. Ha nem így teszek, szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy Dinával megejtettünk volna egy kiadós lány-lány elleni harcot. Úgy döntöttem, hogy nem foglalkozom vele, csak mentem Daniel oldalán tovább a folyosón.

- Mennyire ismered az épületet? – kérdezte, és az a hihetetlenül édes mosoly jelent meg az arcán.

- Jóformán semennyire. Nem nagyon jártam még itt azelőtt, csak a nyíltnapon láttam valamicskét belőle.

- Akkor most körbevezetlek – mondta még mindig ugyanazzal a mosollyal. Nem igazán tudtam, vajon ő honnan ismerheti olyan jól az egyetemet, de mindenesetre tovább mentünk. Elhaladtunk a büfé mellett, de egy pillantást sem vetett a csodálkozó lányok felé, én meg jobbnak láttam, ha hasonlóképpen cselekszem, mert ha meglátom Dina arcát, akkor vagy a torkának ugrom, vagy ott az aula közepén fogom megcsókolni Danielt.

- Nincs túl sok időnk, úgyhogy kicsit sietősre veszem a figurát – mondta, mire én csak beleegyezően bólogattam. Csak mentünk mindenfelé, és ő meg folyamatosan mesélt. Volt ott minden, saját élményektől a szájról szájra terjedő legendákig. Aztán hirtelen megcsörrent a telefonja. Mosolyogva vette fel, de aztán hirtelen komorrá vált, és zaklatott mélység volt világosbarna szemeiben. Félszavakban beszélt, ezért mutattam neki, hogy úgyis idő van, én visszasétálok az előadóba. Végül épphogy csak sikerült beesnie a kezdésre.

A következő szünetben fel sem álltam a helyemről, de odajöttek néhányan dumálni a pénteki társaságból. Kellemesen eldiskurálgattunk, de időnként azért elpillantottam mellettük, hogy megtudjam mi a helyzet vele. Még mindig elég komoran ült ott, aztán persze jött Dina, és az ölébe vetette magát, közben meg vagy Daniel fülébe suttogott, vagy fennhangon beszélgetett a többiekkel. Pár órával később számunkra be is fejeződött a tanítás, úgyhogy a tanár távoztát követően mindenki pakolni kezdett. Én is összeszedtem a cuccaimat, majd újdonsült barátaimmal az oldalamon elindultunk lefelé a padok között. Az ajtóból még visszanéztem, hogy lássam az arcát. Dina minden erőfeszítése hiábavalónak bizonyult, mert Daniel még mindig komor volt.

- Srácok, nincs kedvetek beülni valahova? Ihatnánk valamit. – és bizakodó mosoly jelent meg az arcomon.

- Nem is rossz ötlet. – hallottam több felől is a választ.

- Hát akkor mire várunk még?

Úgy negyed órával később 12 ember sétált be szépen sorjában egy nagyvárosi, hangulatos ír kocsmába. Faborítás mindenütt, ami hangulatos barna színt ad az ivónak. Ahogy beléptem, melegség csapott meg, ami kellemes érzést keltett bennem a kinti hűvös, őszi levegő után. Körbenéztem, és egy igen méretes, tehát a mi kis társaságunknak megfelelő, üres asztalra vetődött a pillantásom. Hátrafordultam, ujjammal az asztal felé mutattam, a többiek pedig beleegyezően bólogattak. Úgyhogy elindultunk a sarokban lévő üres helyek felé. Bekucorodtunk az asztalhoz, és a pincér már indult is, hogy néhány itallapot adhasson az újonnan érkezett népes csapatunknak. Hármasával dugtuk össze fejeinket, hogy kitaláljuk, mivel is lenne jó ünnepelni. A társaságban 8 lány és 4 fiú… Nem túl jó arányok, gondoltam, de elégedetten fordultam a pincérhez, mert mégiscsak egy hímnemű egyed ült az egyik oldalamon.

- Kinek mit hozhatok?

- Ha jól számoltam, lesz két hosszú kávé, egy sex on the beach, egy bloody mary, egy vodkatonik és 5 korsó jófajta ír sör.

- Hamarosan hozom is.
- Köszönjük!

El is kezdődött gyorsan a beszélgetés, majd megjöttek az italok, és a hangulat is elég hamar oldódni látszott. Lassacskán már mindenki tudta, mindenkinek a nevét, és a sztorizgatásoknak köszönhetően már néhány ciki infóval is gazdagodtunk egymásról. Úgy két órával később újabb kört rendeltünk, ami egész gyorsan lecsúszott, úgyhogy jöhetett a harmadik is.

Az épp fogyasztásban lévő korsó sörömnek a felénél járhattam, mikor ismerőd dallam csendült a háttérben. Elmosolyodtam, majd dúdolni kezdtem magamban, aztán már halkan énekelgettem, miközben az asztalon álló korsót bámultam, és körmeimmel a fülét kocogtattam. Teljesen belemerültem a gondolataimba, azt sem tudtam, hogy a többiek épp miről beszélgetnek. „I’m quiet you know you make a first impression” – épp ennél a résznél jártam, mikor egy kéz ért a vállamhoz, majd egy kellemesen érdes hangot hallottam.

- Édes vagy, mikor így énekelgetsz, kislány – mondta. Közben leheletének melegét éreztem a nyakamon, és megborzongtam. Kicsit zavartan fordultam hátra, hogy megtudjam ki volt az. Daniel állt akkor már pár lépéssel odébb, és az egyik sráccal keveredett szóváltásba, majd pajkos mosollyal az arcán rám nézett, de csak néhány pillanatig élvezhettem, ahogy világos barna szemeit rám szegezi. Aztán a mellékhelység felé vette az irányt. Hirtelen kedvem lett volna utána menni, vagy mondjuk egy kicsit később, hogy útközben összetalálkozhassunk, és a többi ember közt sasszézva esetleg hozzásimulhassak.

Szerencsére a gondolataimat egész gyorsan sikerült visszaterelnem a megfelelő mederbe, és hogy továbbra is távol tartsam őket, megtámadtam a maradék sörömet. Jó döntésnek bizonyult ez a lépés, mert Daniel visszatérte után láttam, ahogy Dina, a mellette ülő szőke csaj, hogy próbál minél közelebb férkőzni hozzá. Folyamatosan simogatta a karját, és közel hajolt, mikor beszélt, Daniel pedig kedvesen mosolygott rá. Újból kortyoltam párat, mert nem akartam felhúzni magam, hisz igazából nem is volt miért. Koncentrálnom kellett, hogy még véletlenül se pillantsak feléjük, viszont időnként szúró tekintetet éreztem magamon, és tudtam, hogy csak Dináé lehet. Amennyire rácuppant Danielre, biztos voltam benne, hogy nem kerülte el a figyelmét kiszemelt áldozatának felém irányuló kis akciója sem. Rendesen harcolnom kellett magammal, hogy nehogy elfordítsam a fejem abba az irányba. Valamiért megszólalt bennem a kisördög, mi van, ha már a torkát vizsgálgatja a nyelvével? De biztosan nem, arról már említés esett volna a társaságban.

Éjfél felé járt az idő, mikor már fájdalmat éreztem a nyakamban, úgyhogy kénytelen voltam elfordítani a fejem, köröztem is vele párat, mert nagyon elgémberedett. Pár feléjük irányuló pillantás is elég volt ahhoz, hogy lássam, Dina még mindig derekasan küzd Daniel kegyeiért. Emiatt némi megkönnyebbülést éreztem. Abban reménykedtem, hogy talán nem véletlenül nem kapta még meg, amit akart… De ideje lemezt váltani, és lassan talán elindulni haza. Nyújtózkodtam egyet, majd gyorsan elugrottam a mosdóba. Mikor visszaértem, már a többiek is készülődni kezdtek. Előkerültek a pénztárcák, mikor megérkezett a számla. Összedobtuk a pénzt, és öltözködni kezdtünk. Lassan sikerült kiaraszolni az ajtón, és kezdetét vette a nagy kérdezősködés, hogy ki merre felé megy. Végül összeverődtünk hárman, akik gyalog indultak neki a városnak. Nem érdekelt, a többiek miért nem akarnak taxiba szállni, én mindenképp ki akartam szellőztetni a fejem a történtek után. Még mikor a lakás ajtaját nyitottam, akkor is a búcsúzást játszottam le magamban. Elkezdtünk persze puszilkózni, és egyre közelebb értem hozzá, és néztük egymást, majd megjelent mellette Dina, aki sietősre vette a figurát, nehogy a lovagja egy kicsit is magára maradjon, pláne az én társaságomban. Közelebb léptem Danielhez, ő közelebb hajolt hozzám.

- Remélem, máskor hallhatom is, ahogy énekelsz – mondta ezt hallkan, míg én a második puszit nyomtam az arcára.